• Hunor Magyar

Visszajöttek

33 év telt el a csernobili katasztrófa óta, de a jelek szerint a Kremlben semmi sem változott: ha súlyos baleset történik, akkor előbb hallgatnak, aztán ködösítenek, majd tagadnak és hazudnak.


Akkor egy atomerőmű balesetét próbálták eltusolni – a nagy sikerű HBO-sorozatban bemutatott módon és eredménnyel. Most pedig egy rosszul sikerült fegyverkísérletet követően folyik a terelés, az összevissza beszélés és a nyomasztó titkolózás.


Itt nem arról van szó, hogy érzékeny katonai információkat kellene megosztani a világgal. De ebben a balesetben sugárzó anyagok szabadultak el, ami nem tekinthető Oroszország belügyének. A sugárzás nem áll meg a határoknál. Az orosz embereknek is joguk lenne tudni, hogy milyen robbanás történt, mennyire veszélyes az rájuk, de igaz ez azokra is, akik Oroszországon kívül élnek.


Az atombaleset mindenképpen nemzetközi ügy, elvárható ezért a tárgyszerű és hiteles tájékoztatás. Ehhez képest az orosz hatóságok mintha a saját paródiájukat adnák elő: először azt állították, hogy nem is történt semmi, aztán azt, hogy valami igen, de nem súlyos, aztán azt, hogy kitelepítenek egy várost, majd azt, hogy nem telepítik ki, mert nem is történt semmi. Mindenféle számok jelentek meg arról, hogy a műszerek szerint a sugárzás milyen mértékben lépte túl a határértéket (200-szorosan, 16-szorosan), végül az egészet elintézték azzal, hogy nem került a környezetbe az egészségre ártalmas mennyiségű anyag.


De hát Csernobil után is ezt mondták. És ma, 33 évvel később azt látjuk, hogy megint képtelenek igazat mondani.

Miért fontos számunkra ez?


Azért, mert ezzel a birodalommal építtet Orbán Viktor az országunk szívébe egy atomerőművet. Azok fogják a lakásunktól legfeljebb 100 kilométerre található nukleáris létesítményt megtervezni, akik a szemünk láttára mutatják meg ezekben a napokban, hogy mit csinálnak egy nukleáris baleset esetén. Ugyanazt, amit 33 éve.


A rendszerváltás idején megszabadultunk tőlük, most Orbán visszahozta őket.