• Hunor Magyar

Nincs bocsánat



Napokkal később küldte el az állam a nyugdíjakat ebben a hónapban. Állítólag technikai hiba vagy emberi mulasztás áll a háttérben, majd a vizsgálat kideríti, legalábbis ezt ígérik.

Elég kínos történet ez attól a kormánytól, amely az élet minden területén központosít és mindenbe beleszól arra hivatkozva, hogy az állam jobban tudja a polgároknál mi jó nekik.

Persze, hibát bárki elkövethet, tehát önmagában a nyugdíjak kifizetésének csúszása még nem lenne felháborító. Már amennyiben a nyugdíjak kifizetéséért felelős kormány valamelyik tagja, de leginkább a vezetője bocsánatot kérne azoktól, akik napokon át hiába várták a szerény megélhetésüket lehetővé tevő havi bevételüket.

Ilyen bocsánatkérés azonban a mai napig nem hangzott el. Egy hét telt el a botrány kitörése óta, de a kormány még mindig nem kért elnézést a hiba miatt. Annyit sem mondott, hogy bocsika, ezt elszúrtuk.

Azaz, nem vállalja a felelősséget az általa irányított apparátus működéséért.

És ami rosszabb: nem érzi úgy, hogy a nyugdíjasok megérdemlik, hogy bocsánatot kérjenek tőlük ilyen esetben.

Abban a világban, ahol a kormány tagjai régóta élnek, nyilván nem okoz különösebb problémát, ha a milliós fizetés, a bőröndben érkező készpénz vagy az offshore számlára érkező utalás pár napot csúszik.

Van annyi tartalékuk, hogy ennyit kibírjanak úgy, hogy még a Gucci-táska megvásárlását sem kell elhalasztaniuk. A magyar nyugdíjasok nagy része azonban a hónap végétől már számolja visszafelé a napokat, mert akkora nyugdíjból kell megélniük, amennyit a kormányzati aranyifjúk egyetlen ingre elköltenek.

Számukra pár nap csúszás azt jelenti, hogy nem tudnak kenyeret se venni, mert a pénzük elfogyott.

Miért nincs annyi tisztesség ebben a kormányban, hogy azt mondja nekik: bocsánat?