• Hunor Magyar

Miért fontosabbak a kormánynak az iraki és a mexikói emberek mint a magyarok?


Két milliárd forinttal támogatja a kormány két mexikói templom felújítását. Nem Mexikói úti, hanem mexikói, azaz tőlünk 10 ezer kilométerre lévő országban található két templomról beszélünk.


Természetesen sokkal, de sokkal jobban örülünk annak, ha ez a pénz ilyen nemes célra megy, és nem a miniszterelnök lánya kap belőle új Gucci-táskát a hozzátartozó kiegészítőkkel, úgy is mint: luxusterepjáró, földbirtok és Balaton parti szálloda.


Ahogy azért sem leszünk dühösek, ha végül a Notre-Dame felújítására is átutal egy jelképes összeget a kormány, már ha túlteszi a miniszterelnök magát azon a fontos szemponton, hogy nem bírja a francia államfőt. Azt a pénzt, amit a gótikus építészet e remekének helyrehozatalára küldünk, legalább nem Mészáros Lőrinc kapja arra, hogy az új felcsúti tavacska mellett golfpályát is létesítsen.


És folytathatjuk a sort. Igazán szép dolog, hogy közel 5 milliárd forinttal támogatja a kormány az iraki, a szír és a kongói kórházfejlesztéseket. Legalább ennyivel kevesebb megy a migránsozós plakátokra, sorosozós hirdetésekre és Brüsszel-ellenes reklámokra – éppen elég, hogy eddig napi 100 millió forintot pazaroltak el rájuk.


De azért annyit megjegyeznénk, hogy miközben a kormány bőkezűen költ nem magyarországi kórházakra és templomokra, itthon műtétek maradnak el a traumatológián, mert nincs elég műtősegéd. Több megyében, ahol csupán egy-egy közfinanszírozott fogszabályozó rendelés működik, a várakozási idő öt év is lehet. Tehát bejelentkezünk a kiskamasz gyerekünkkel, és mire sora kerül, már le is érettségizett.


Valójában a magyar egészségügy is egy katasztrófa sújtotta övezet. Jó lenne, ha a magyar kormány pusztán karitatív célból a magyar emberek megmentésére is költene.