• Hunor Magyar

Magyarok lázadása

Nincs mit ünnepelni





A magyarok fellázadtak 1956-ban.


Mert elegük volt abból, hogy mindenről a párt döntsön. Arról, hogy kinek lehet trafikja, ki léphet felfelé a vállalati ranglétrán, ki lehet színházigazgató, és mit játszhatnak a színházakban.


Elegük volt abból, hogy nem beszélhettek szabadon, mert mindig akadt egy házmester, aki feljelentette őket. Ha el merték mondani a véleményüket, a párt ökle lesújtott: elveszítették az állásukat, vagy családtagjaikat, de még a legtávolabbi rokonaikat is fenyegették, zaklatták az igaz szóért.


Elegük lett abból, hogy az iskolákban nem tudással, hanem ideológiával tömték a gyerekeik fejét. Hogy meghamisították a történelmünket és azt szajkózták, mi sosem a Nyugathoz, hanem a Kelethez tartoztunk. Hogy a kórházakban Sztálin tízparancsolatával gyógyítottak, miközben a pártelit a néptől elzárt VIP-részlegen kezeltette magát.


Elegük volt abból, hogy a médiából hazug kormánypropaganda zúdult rájuk, mosta az agyakat, hogy a Nyugat az ellenség, hogy Magyarországot megtámadták a nyugati összeesküvők, akik féltékenyek a magyar gazdasági csodára, egészségügyre és jólétre – ezt hazudták.


Elegük lett a "Keleti nyitásból", abból, hogy az ország vezetői Moszkvától kapják az ukázt, hogy mindig ahhoz kell igazodni, amit a Kreml akar.


Elegük lett abból, hogy az ország tele volt orosz kémekkel, akik innen szervezték diverzáns akcióikat a Nyugat ellen a magyar bábkormány asszisztálásával.


De elegük lett abból is, hogy a párt egyik napról a másikra írja át a törvényeket, szabályokat, hogy mindent központosít, és ostoba, hozzánemértő pártkatonákat ültet mindenhová.


Elegük lett abból, hogy a hatalom semmibe veszi a magántulajdont, áthágja a törvényeket, a kézben tartott ügyészséget pedig a rendszert kritizálók megfélemlítésére használja. És elegük lett a hazug ígéretekből. Hogy majd húsz év múlva milyen jó lesz. Hogy majd harminc év múlva utolérjük és megelőzzük a Nyugatot.


A magyarok fellázadtak. 1956-ban.