• Hunor Magyar

Magyar érzelmű politika? Ugyan már!



Egész Európában csak Magyarországon csökkent az elmúlt években a diplomások aránya a fiatalok körében.

Egyre kevesebb magyar tanul tovább az érettségi után, aminek az az egyik fő oka, hogy a kormány csökkenti az államilag finanszírozott képzések számát, azaz a magyar hallgatóknak egyre többet kell fizetniük a diplomájukért. A kiadásokat tovább növelik az egekbe szökő albérleti díjak, amit mind kevesebben képesek kifizetni. Miközben az átlagos jövedelmi viszonyokkal rendelkező családok számára az egyetem súlyos megterhelést jelent, a szegény családoknak pedig elérhetetlen álmot, a magyar kormány nem a magyar diákokat támogatja, hanem a külföldieket. Méghozzá nem is kis különbséggel.

Már 5 ezernél is több olyan külföldi diák tanul Magyarországon, akinek a tandíját a magyar állam fizeti.

Ezek a hallgatók ingyenesen jutnak kollégiumi férőhelyhez, vagy kapnak 40 ezer forintos lakhatási támogatást. Ami a legmegdöbbentőbb: a programban részt vevő külföldiek után a magyar egyetemek a hazai költségtérítés akár 2,5-szeresét kapják.

Ezért a magyar egyetemeknek az az érdekük, hogy külföldi diákot vegyenek fel és ne magyart.

A magyar adófizetőknek egy külföldi hallgató képzése nagyjából 1,8 millió forintba kerül évente, a magyar hallgatókra mindössze 500 ezer forintot szán átlagosan évente a kormány.

Ennyivel érnek többet a magyarságot szavakban folyamatosan megvédő kormány számára a külföldi diákok a magyarnál. Ami éppen olyan sokkoló, minthogy ugyanez a kormány milliárdokat köt szlovák, horvát és szerb sportlétesítmények építésére. Vagy 7 milliárd forintért vesz Vietnámban kultúrházat.

Ezek szerint az összes magyar település valamennyi művelődési háza fel van újítva és a működése biztosított? Természetesen nem. Minden magyar hallgató kap 40 ezer forintos hozzájárulást az albérlethez? Természetesen nem.

Slusszpoén: a migránsokkal és iszlámveszéllyel riogató kormány ösztöndíjprogramjának köszönhetően a legtöbben Pakisztánból érkeznek (20 százalék), utána Szíria (8 százalék), Jordánia (7 százalék) és Nigéria (5 százalék) következik.