Keleti zárás

A kormány által meghirdetett keleti nyitás programban két olyan törekvés találkozott, ami a NER lényegéhez tartozik:

1. A Nyugat-ellenesség.

2. A haverokat és a kiválasztottakat helyzetbe hozó politika.

Hétköznapi ésszel is belátható, hogy az lenne a kívánatos, ha a kormány azoknak vállalkozóknak a külföldi terjeszkedését segítené, akik tisztességes versenyben már bizonyították, hogy a termékük jó és eladható.

Ehhez képest a kormány nem a termék minőségét, hanem az előállítójának politikai hűségét nézi.

Ezzel módszerrel a magyar határokon belül hihetetlen „vállalkozói” sikereket lehet elérni – persze csak addig, ameddig az állam tolja a vállalkozásba a pénzt. A határokon kívül, ahol valódi verseny folyik, ezek a politikai alapon támogatott cégek sorra elbuknak. Így történhetett meg, hogy a nagy dirrel-dúrral bejelentett keleti nyitás teljes kudarcot vallott mára. A program meghirdetése óta „soha nem ment olyan kevés magyar áru Keletre, vagy egyáltalán az EU-n kívülre, mint 2018-ban. Ázsiába a magyar export mindössze 5,09 százaléka került, ami euró értékben is csökkenés 2017-hez képest.” – állapítja meg a HVG.

Az Eurostat adataiból az derül ki, hogy a magyar exportnak kevesebb mint az ötöde ment Európai Unión kívüli országokba tavaly. Ez a legalacsonyabb arány a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése óta!

Foglaljuk össze: A kormány teljes súlyával beleállt abba, hogy a Nyugat-ellenes ideológiájának megfelelően Magyarországot kelet felé orientálja. E célja elérése érdekében találkozgatott a magyar miniszterelnök mindenféle sötét diktátorral, kommunista pártvezetővel, elnyomó szörnyeteggel. Az eredmény: Magyarország ma már annyit se exportál keletre mint a keleti nyitás előtt.

Nem emlékeztet ez az egész valami másra?

Dehogynem. Pont így nevezte meg a kormány kiemelt feladatának a demográfiai folyamatok megfordítását. Ehhez képest a 9 év NER alatt gyorsabban fogy a magyar mint előtte. Kevesebben vagyunk mint 2010-ben, kevesebb gyerek születik, azok közül is minden hatodik külföldön.

Totális csőd ez a kormányzás.

És akkor a fociról nem is beszéltünk.