• Hunor Magyar

Kössük fel a gatyánkat



Mi magyarok szeretünk úgy gondolni magunkra mint szabadságszerető népre. A szocializmus alatt büszkén hirdettük, hogy mi vagyunk a legvidámabb barakk, azaz még a szovjet elnyomás és az egypártrendszer ellenére is sikerült valamekkora szabadságot kivívnunk magunknak a hétköznapok szintjén. ’56 a magyarok szabadságvágyát fejezte ki, ’89-90-ben is mi indítottuk el a keleti blokk összeomlásához vezető rendszerváltások sorát.

Mi volnánk ugye az a nemzet, amely már a kisgyerekkel is ezt szavaltatja: a magyarok istenére esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk! Ehhez képest még a 70-es, 80-as években is kritikusabb szilveszteri műsort készítettek az állami médiában mint idén. Hofi kifigurázta az akkori viszonyokat, és nem dicshimnuszt zengett a legfőbb hatalom birtokosáról paródia címén. Ehhez képest ma az állami médiában még a szilveszteri kabaré is a hatalom szemérmetlen dicsőítéséről szól.

Ezek a mostani urak arrogánsabbak mint a régi kommunisták.

Kérdés, hogy ezt meddig tűrjük még. A szomszédos országokban ugyanis az ilyen visszaéléseket nem tűrik el. Belgrádban már négyszer vonultak tízezrek az utcára az ottani állami média hasonló aljasságai miatt. Ezt azért érdemes megemlíteni, mert mi magyarok szeretünk úgy gondolni magunkra mint a Kárpát-medence legfejlettebb és legnyugatosabb országára. Miközben mi így gondolunk magunkra, nemcsak Szerbiában, de Romániában is hatalmas tüntetéseken üzenték meg az emberek a kormánynak, hogy nem tehet meg akármit. Szlovákiában egyenesen a kormány bukásához vezettek az utcai demonstrációk.

Kössük föl hát a gatyánkat, és ne engedjük megtörténni azt a szégyent, hogy ebben a régióban éppen a szabadságszerető magyarok viselik el legtovább a szabadságellenes, tolvaj rezsim uralmát.