• Hunor Magyar

A NER feketén-fehéren



Nem könnyen előadható darab Gershwin leghíresebb operája, a Porgy és Bess. A jogtulajdonosok előírása szerint ugyanis csak fekete színészek szerepelhetnek a darabban. Ezzel valakik egyetértenek, valakik nem, de ennek abból a szempontból nincs jelentősége, hogy a jogtulajdonosok mit írnak elő.


A tulajdon az tulajdon. A szerzői jog tulajdonosának joga van arra, hogy megkötéseket írjon elő a darab előadásával kapcsolatban.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere azonban híres arról, hogy a tulajdonjogot semmibe veszi. Nem érdekelte a kormányt a tulajdonjog akkor sem, amikor elvette az emberektől a magánnyugdíj-megtakarításaikat vagy amikor átírta a trafikokat a haverokra.


Természetesen nem meglepő, hogy a kormányt a szerzői jog sem érdekli. Pont az érdekelné? Ha nem kapják meg az Operaház énekesei a hivatalos példányt, akkor majd fénymásolt kottából adják elő a darabot az Erkel Színházban. Ez törvényes? Nem, de nem számít. Na, de mi a megoldás arra, hogy a színészek nem feketék? Mutyiországban ez nem lehet akadály. Az Operaház vezetése aláírat a művészekkel egy papírt arról, hogy afroamerikai identitásúnak vallják magukat.


Ha-ha, milyen rafináltak vagyunk, ezt is megoldottuk okosba’! – gondolják magukban ők. – Fúj, micsoda egy trükközős, kiskapu keresős, gátlástalan népség ez – gondolja magában a világ.


Majdnem olyan gusztustalan húzás ez, mintha valaki elcserélné névleg a faházikóját egy lakásra a Budai Várban, hogy kijátssza a szabályozást, de a végén még a faházat is visszaszerezné.


Mert csak a mások tulajdona nem érdekli őket, a magukéra azért vigyáznak.