• Hunor Magyar

A kudarc



A magyar egy futballokos nemzet - ezt mondta Orbán Viktor 2010-ben, amikor elindította minden idők legőrültebb és legértelmetlenebb közpénzégető programját: a professzionális labdarúgás állami finanszírozását.


Kilenc év eltelt, és az eredmény: hazai pályán négy gólt kapva esik ki az Orbán-rezsim egyik államilag agyontámogatott csapata a BL-selejtezőből. A többi agyontámogatott csapat már korábban kizúgott. Pont úgy, ahogy tavaly. Meg tavalyelőtt. És azelőtt. Az elmúlt években annyi közpénz ment a fociba, amennyiből az összes magyarországi kórházat fel lehetett volna fejleszteni a legmodernebb szintre, de Orbán gyerekkorában nem orvos akart lenni, hanem focista, és most mindannyian ezt szívjuk.


Az összes normális országban a profi focit a nézők és a szponzorok tartják el, nem az adófizetők. Ha szarul játszanak a fiúk, akkor nem mennek ki a nézők a meccsre, és tönkre megy a klub. Ezért a klubtulajdonos mindent megtesz azért, hogy a fiúk jól játszanak. Magyarországon a fiúk szarul játszanak, a nézők ezért nem mennek ki a meccsre, a klub mégsem megy tönkre, mert jön Orbán és odaadja nekik azt a pénzt, amit egy tisztességes miniszterelnök inkább mentőautókra, orvosi műszerekre és gyógyszerekre költene.


Csak a Fidesz kifacsart és beteg rendszerében valósulhat meg az, hogy az állam havi 4-5 millió forintos bérhez segíti hozzá a focistákat, miközben az orvosoknak havi 2-300 ezer forintot ad.

Tegyük fel, hogy ennek a rengeteg állami támogatásnak az lenne az eredménye, hogy valamelyik magyar csapat bejut a BL-csoportkörbe, sőt, onnan továbblép az egyenes kieséses szakaszba, elmenetel egészen a döntőig, amit fölényes játékkal megnyer. És akkor mi van? Akkor jobb lenne nekünk? Ha a Fradi vagy a Vidi BL-győztes lenne, akkor azt mondanánk, hogy megérte milliárdokat költeni rájuk a kórházak helyett?


Nem, úgy sem érné meg.


Ehhez képest jött a Dinamo Zagreb és beárazta a Fradit, Orbánt és az egész futballokosságot.