• Hunor Magyar

A CEU elüldözése hazaárulás



Tisztázzunk valamit a legelején: mindegy, kinek mi a véleménye a CEU-t alapító Soros Györgyről, vagy a CEU-n folyó tudományos munka értékéről. Tudományos tevékenységgel kapcsolatban eleve röhejes személyes ellenszenvről vagy szimpátiáról beszélni, de ráadásul itt egy magánintézményről van szó, ahol a kiadásokat nem a magyar adófizetők, hanem az alapító vagyona fedezi.

A CEU nem viszi a pénzt, hanem hozza. Ez az egyetem a magyarok számára egy pénztermelő gyár, amely csak a múlt héten hozott Magyarországra egy 3 milliárd forintos támogatást Európából. Ha nem lenne a CEU ez a pénz más országba ment volna.

És miért jó a magyar embereknek, hogy ez a 3 milliárd forint nem külföldi intézményekhez kerül, hanem Magyarországra? Azért, mert itt költik el. Ahogy annak a sok ezer embernek a bérét és ösztöndíját, akik a CEU-n tanítanak és tanulnak.

A CEU elüldözése éppen olyan tragikus, mintha a kormány egy sok embert foglalkoztató gyárat küldene el. Sőt, a helyzet még súlyosabb. A kormány az elmúlt években olyan keveset költött az állami felsőoktatásra, hogy a nemzetközi tudományos élet térképére a CEU teszi fel Magyarországot.

A CEU egyes képzései a világ 100 legjobbja közé tartoznak, miközben a többi magyarországi egyetem az első 500-ba sem került be.

A CEU az egész magyarországi tudományos életet felfelé húzza. Csak azért nem állíthatjuk, hogy az ellene folyó támadás a sötét középkort idézi, mert a középkorban sokkal nagyobb értéknek és presztízsnek tartották az egyetemeket annál, hogy elüldözzék őket.

De ha mindez kevés volna, pontosan meg lehet érteni mekkora veszteséget jelent Budapestnek a CEU elvesztése, ha belegondolunk mekkora erőfeszítést tett Bécs annak érdekében, hogy az egyetem odaköltözzön.

Ausztriában tudják jól milyen óriási bevételt jelent ez az intézmény a városnak, és milyen jelentősége van annak, hogy a közép-európai versenyben az osztrák főváros válhat tudományos központtá. Már csak arra kell választ adnunk, hogy milyen szóval illessük azt a kormányt, amelyik egy ilyen értéket átad egy olyan országnak, amely egyébként a közvetlen versenytársa? Maradhatunk az egyszerűség kedvéért a hazaárulónál.