• Hunor Magyar

Ők nem rabszolgák: téged tesznek azzá

Lezsák Sándor belefojtotta a szót az ellenzékbe a rabszolgatörvény vitája során. Késő volt, haza akart menni, nem akart túlórázni. Nem rabszolga ő, hogy többletmunkára kényszerítsék – gondolhatta. Arra ott vannak az egyszerű munkavállalók, és a parlament épp azt a törvényt tárgyalta, amely lehetővé teszi a kiszipolyozásukat.




Van-e bármi, ami jobban kifejezi ennek az elitnek a romlottságát, mint hogy a maguk részéről még akkor sem akarnak túlórázni, amikor az embereket sújtó túlóra szabályokat fogadják el?

Az országgyűlés alelnöke 1 782 000 forintot kap havonta azért, hogy a képviselők vitáját levezesse. Mégis húzna haza, amikor lejár a munkaideje. Ennek az összegnek a töredékét keresik azok a dolgozók, akiknek jövőre akár 300 órával is többet kell gürizniük, ha a munkaadó erre kényszeríti őket.

Mindezt miért? Mert a kormány politikája közel félmillió magyart kényszerített arra, hogy más országban keressen boldogulást, rendes jövedelmet, színvonalas egészségügyet és oktatást. Ez a félmillió munkavállaló hiányzik a magyar gazdaságból. Nincs elég tanár, orvos, melós, pincér, mérnök ma Magyarországon. Ezt látva, egy felelős kormány azon dolgozna, hogy megérje Magyarországon maradni. A haveri kör vagyonának felhizlalása helyett adót csökkentene, a stadionok építése helyett az egészségügyben dolgozók bérét emelné, egyetemek elüldözése helyett a tudást támogatná és a tanulást ösztönözné.

Az ország jóléte helyett azonban ezt a kormányt nem érdekli más mint a hozzá közelállók vagyonának megsokszorozása és büntetlenségük garantálása.

Jobb országot nincs tehetsége és ideje csinálni, a munkaerőpiaci problémát ezért úgy akarja megoldani, hogy az itthon maradt embereket kényszeríti többletmunkára.

Dolgozzatok többet, bitangok! – mondják az urak, majd elmennek rénszarvasra vadászni, magánrepülőzni, az Adriai-tengeren jachtozni. Ha ezt eltűrjük, tényleg rabszolgák vagyunk.