• Hunor Magyar

Ötforintos becsület



A bíróság döntött: a kormány kedvenc publicistájának kártérítést kell fizetnie annak az ellenzéki képviselőnek, akit obszcén szavaival méltóságában megsértett. Eltekintünk attól, hogy a mondatot idézzük. Attól is eltekintünk, hogy az ítéletet véleményezzük: függetlenül attól, hogy indokolt-e a trágár és sértő nyelvezetet büntetni vagy inkább veszélyes, a bíróság így döntött, ezért a kormány kedvenc publicistája sem tehet mást minthogy a büntetést kifizeti. A kormány kedvenc publicistáját azonban nem olyan fából faragták, hogy csak úgy elismerjen egy vereséget.

Ahogy a kormány, ő is büszkén vallja magát konzervatívnak és jobboldalinak, márpedig kevés dolog fontosabb egy igazi konzervatívnak mint az intézmények tekintélyének védelme, a hierarchia elfogadása, a rend őrzése. Nyilvánvalóan ezek közül semmit sem tisztel az, aki bejelenti, hogy 5 forintosokban fogja leróni a tartozását annak, akivel szemben egy perben alulmaradt. Ez a gesztus a nyomasztó pitiánerségen túl azt üzeni mindenkinek: aki a hatalom része, az a többi állampolgár felett áll.

Ha elmarasztalja a bíróság, akkor is érzékelteti, hogy ő nem fogadja el az ítéletet. Kifizeti a pénzt, de úgy hogy abban ne legyen köszönet. Ahelyett, hogy emelt fővel venné tudomásul azt, hogy most kivételesen alulmaradt, odaszórja az 5 forintosokat a másik lába elé, hogy miután megsértette még meg is alázza.

Eközben nyilván nagyon jó fejnek tartja magát. Talán bele se gondol abba, hogy ezzel a tahósággal a bíróságot is leköpi.

Bár az a valószínűbb, hogy belegondol ebbe, és azért csinálja. A magyar népnek csupán egyetlen kérdésen kell elgondolkoznia:

Azok, akik egy ilyen piti ügyben sem képesek elviselni a vereséget, hogyan fogják átadni a hatalmat, amikor azt veszítik el?